• Robin Williams sárga csillaggal a körúton

    A Hazudós Jakab című filmet 1997-ben forgatták Magyarországon. A történet szerint a Robin Williams által játszott főhős egy lengyelországi gettóban él, és véletlenül híreket hall a német őrparancsnokság rádióján arról, hogy az orosz csapatok közelednek.[...]

  • Top 10: Coen-filmek

    Vígjáték, western, thriller, dráma, krimi... Coenékben az a jó, hogy akármilyen hangulatban vagyok, biztosan találok a repertoárjuk között egy éppen passzoló filmet.[...]

  • Ragyogás / The Shining [1980]

    Jack Torrance csak egy kis nyugalomra vágyik, hogy megírhassa könyvét, így elvállal egy öt hónapos gondnoki állást a Szépkilátás Hotelben, amíg az a téli időszakra teljesen kiürül.[...]

2015. január 25., vasárnap

Kódjátszma / The Imitation Game [2014]

Alan Turing magának való, sajátos természetű brit matematikus volt a II. világháború idején. Az eleinte megkérdőjelezhető, ám későbbiekben bizonyossá vált módszerei segítségével sikerült feltörni az Enigmát, amelyen keresztül a németek kódolt üzeneteket váltottak egymással. De mivel szigorúan titkos akcióról volt szó, így nem éppen a hőstettei, sokkal inkább homoszexuális mivolta miatt kapott figyelmet a hatóság által.



Háborús filmekkel tele van a padlás. De mi van azokkal, akik nem a csatatéren harcolnak? Akik nem a vérüket adva veszik ki a részüket ebből a mészárszékből? Ők azok, akik a háttérben ügyködnek, és mégis, ha lehet hinni a történészeknek, miattuk ért véget saccra két évvel korábban a II. világháború. A kódfejtők.

A The Imitation Game egy tipikusan Oscarra gyúrt film. Egy jól bevált recept alapján kotyvasztották, belevonva a világháborút, a másságot, nem kerülve a nagy jeleneteket, néhány hatásvadász pillanatot, az izgalmat, és jó pár szívmelengető momentumot. Gyakorlott filmnézőknek ennyiből már simán összeállhatna a film, de nem fog, hiszen azt nem említettem, hogy mindez olyan piszkosul szórakoztató eszközökkel van elénk rakva, hogy öröm nézni. Mert a The Imitation Game egy remek film.

Egész egyszerűen felkelti a figyelmed, észre sem veszed, máris odatapadtál a székhez, annyira precízen van összerakva. Hiába halad azon a bizonyos kitaposott ösvényen, hiába húzza elő a tarsolyából azon pillanatokat, amelyek egy ilyen volumenű filmben szinte kötelező résztvevőnek számítanak, egyszerűen beszippant maga az élmény, és észre sem veszed, már le is telt a 114 perc. Nem egy és nem kettő csúcsponttal bír a film, mind érzelmileg, mind a kódfejtés izgalmait tekintve nagyon ott van a topon.


Alan Turing figurájának mélyebb megismerése érdekében két síkon járunk: láthatjuk, hogy sokak idegeit szétszabdalva próbálja egyedi módszereivel feltörni az Enigmát, és mutatnak pár képkockát az iskolás éveiből is. Utóbbiból nem kapunk sokat, eleinte talán azt hiszed, az egésznek az égvilágon semmi értelme, de a végére nagyon szépen összeáll minden. Benedict Cumberbatch pedig már megint egy meg nem értett zsenit formál meg, szintén kiválóan, de ezúttal sokkal többet képzeljetek el, mint egy Sherlock vagy egy Julian Assange. Bár szerény személyemet annyira nem mozgatja az Oscar, és egyelőre sajnos még előttem áll a jelöltek java, de ha ő vinné haza a díjat, biztosan egy rossz szavunk nem lehetne. Ahogyan Keira Knightley szintén parádésat játszik. Szó mi szó, nem ő viszi a prímet, de őt is az emlékezetes kategóriába tudjuk sorolni a film után

Hellyel-közzel az Egy csodálatos elme simán beugorhat, de tényleg csak pár pillanat erejéig lesz némi utánérzésed, még pont nem éri el a zavaró szintet. A legfontosabb dolog pedig zárásként, összegzés gyanánt: ennyire talán még sosem tudtam e
lnézni egy filmnek sem, hogy milyen pofátlan módon hajt az Oscarra.





http://darksidejoint.blogspot.hu

A mindenség elmélete / The Theory of Everything [2014]

Stephen Hawking, a Cambridge-i Egyetemen hallgatója arra tette fel az életét, hogy magyarázatot találjon az univerzum létezésére. Az egyetemi évek alatt ismerkedik meg Jane-nel, akivel nagyon hamar egymásba szeretnek. A gond akkor üt be, amikor Stephen-nél egy ritka betegséget diagnosztizálnak. Egy nagyon gyors testi leépülést, és két évet jósolnak neki: bár a két évből sokkal több lesz, de betegsége ellenére kitartóan próbálja megfejteni a nagy kérdést, miközben felesége, Jane szinte csak őrlődik mellette.




Stephen Hawking. Egy ilyen életutat nem kerülhet el a vászonra adaptálás, valljuk be. Legutóbb a The Imitation Game esetében írtam, hogy mennyire az Oscarra hajtottak a készítése közben, és ez itt, a The Theory of Everything-nél is maximálisan igaz. A különbség annyi, hogy ezúttal azért befigyel a giccs-faktor is, de ne szaladjunk előre.

A film elsősorban nem Hawking sikereire fordít figyelmet, sokkal inkább a családban felmerülő problémákra. Valamint a feleségére, Jane-re, akinek egy idő után az egész csak egy teher lesz. Mindezt azonban ha elfogadjuk, egyáltalán nem lesz zavaró a továbbiakban, főleg, hogy így több perspektívát foglal magába az összkép: szerelem, család, kitartás... tudomány.

És bizony pont a tudomány az, ami leginkább háttérbe szorult. Kapunk belőle, szó se róla, de tényleg csak pont annyit, hogy érezzük a súlyát Hawking sikerének. Vannak előadások a fekete lyukakról, az időről, és igen, laikusok számára ez mind kínai, de egyáltalán nem vitték túlzásba ezt a fajta rizsálást. A már említett giccs... Igen, a film második felére elég gyakran szembe találkozunk vele. Hiába egy egyszerre letaglózó, mégis csodás karrier, egy korántsem hétköznapi párkapcsolat, mégsem tudjuk nem felróni a film számlájára, hogy túl sok a csicsa. Leginkább azon pillanatok kapnak fontos szerepet, amelyek az erős drámát sulykolják az emberbe, amik tényleg ledobnak a mélybe, miközben sok mindent csak felszínesen kapargat.


Azon, hogy Eddie Redmayne vagy Felicity Jones könyvelheti el magának a jobb alakítást, kár lenne vitatkozni: mindketten a maguk módján, a maguk karakteréből kihozták azt, amit csak lehetett. Embert próbáló feladat volt a két színész részére: Redmayne bámulatos, mint Hawking, míg Jones arcán minden szenvedés ott van.

Nem hibátlan film A mindenség elmélete, és nem is kifejezetten azoknak szól, akik Hawking-ról akarnak minél többet megtudni. A film Jane Hawking - Travelling to Infinity: My Life with Stephen című könyve alapján készült, a címe pedig szerintem mindent elárul. Szívbemarkoló, lehúzós, de giccses, mindeközben viszont mégis gyönyörű.


















http://darksidejoint.blogspot.hu/




Birdman avagy (a mellőzés meglepő ereje) [2014]

Riggan (Michael Keaton) egykor nagy névnek számított, amikor három film erejéig magára öltötte Birdman jelmezét. Azonban ahogy az lenni szokott, Hollywood szépen, módszeresen húzta le őt a klotyón. Most a nagy visszatérésre készül: egy saját maga által írt és rendezett Broadway-darabbal próbálja elérni, hogy bebizonyítsa, ő egy igazi színész, nem pedig egy mezei szuperhős. Miközben kísérti őt a múlt, napokkal a darab bemutatása előtt mindig beüt valami gikszer, és látszólag senki sem bízik benne.




A Birdman a lehető legjobbkor jött. Képregényfilmek jönnek, mennek, szinte már alig van színész a palettán, aki ne bukkant volna fel valamelyik álarcos igazságosztó filmjében, ilyen vagy olyan szerepben. Ez dominál most, ez a mainstream, ez kell a népnek, hiszen amikor előre bejelentenek cirka 40 szuperhős-filmet, akkor azért az ember akarva-akaratlanul is elgondolkozik: mikor fog ez megbukni? Mikor lesz úgy ténylegesen elég? Mi lesz utána ezekkel a színészekkel? Elfelejtik őket, mint Riggan-t? Ezért is volt egy kiváló választás Michael Keaton, aki ugye karrierje csúcsát a Batman-filmeknek köszönheti. Ha nem is tűnt el teljesen, de tény, hogy '92 óta (pont, mint Riggan!) nem sűrűn hallani felőle. És akkor egyszer csak jön egy Birdman, Keaton pedig lerakja élete alakítását a kibaszott asztalra, de úgy, hogy ez nem csak az ő korábbi szerepeihez mérve kiváló, hanem úgy a közelmúltból lesöpör mindent. Értsd: mindent!

De a film szerencsére nem merül ki abban, hogy fricskázza a szuperhősöket, sőt, ez csak egy mellékes adalék. Bár szóba kerül Michael Fassbender, Jeremy Renner, sőt, még Robert Downey Jr. is, de a Birdman alapvetően egy nagyon komoly tárháza a mozi és a színház kapcsolatának, amelyből az utóbbi kulisszái mögé is elég erős bepillantást nyerhetünk, s mint kiderül, cseppet sem olyan családias, idilli a hangulat a díszletek mögött, mint azt az egyszeri ember sejteni képes. Nagyon keményen megkapják a magukét a kritikusok, az üresfejű moziba járók, a színészek, miközben a film központjában ott van az ember, aki kiakar törni, de a túlzott beskatulyázás, valamint a nagy sikerek óta eltelt hosszú idő mind-mind csak hátráltatják ebben, és mindezek még a magánéletére is jócskán kihatottak.


A Birdman azonban nem csak a pörgős, és egyben remekbe szabott párbeszédeivel, sodró lendületével, finoman beillesztett humorával és a hibátlan színészi alakításaival lesz emlékezetes, hiszen vizuálisan is egy maradandó élményt nyújt. A filmben ugyanis elvannak rejtve a vágások, igaz, néhol nagyon is szembetűnő helyeken, de még így is olyan az egész, mintha egy hosszúra nyúlt snittet néznél két órán keresztül, miközben a film több nap cselekményét öleli fel.

Nem csak Michael Keaton remekel, bár tény, hogy ő viszi el a hátán az egész filmet, de például Zach Galifianakis-től sem láthattunk még hasonlót. Ahogyan Emma Stone játéka is úgy, ahogy van, tökéletes, az pedig külön öröm lehet mindenki számára, hogy Edward Norton végre megint lehetőséget kapott arra, hogy bebizonyítsa, ő sokkal több, mint egy Bruce Banner. Filmrajongóként elképesztő öröm volt újra látni színészkedni. A karakterek viszont nem kizárólag az őket megformáló színészek miatt lehetnek emlékezetesek: egy kicsit senki sem százas, egy kis beütéssel mindenki megvan verve, kezdve a hallucináló főszereplővel, folytatva az elvonóról érkezett lányával, bezárva a sort a nagymenő, "cool" színésszel, akinek hosszú idő után a színpadon lesz először erekciója.

Nem lehet véletlen, hogy a dialógusok, mind az előadásuk, mind a formájukból kifolyólag, azzal a bizonyos operatőri munkával megspékelve is csak rásegítenek abban, hogy hiába egy filmet nézel, az összkép erősen színházi jelleggel bír. A Birdman nem csak egy nagyszerű kritika, de egyben egy segélykiáltás is, valamint egy igen erős lélektani dráma. Hiszen egy színész fuldokolhat a sikerben, a pénzben és a csillogásban, ha az üres fejével sodródik az árral, akkor nagy valószínűséggel semmi gondja nincs. De ha bizonyítani akar, mondjuk rácáfolni önmagára, akkor az már nem fenékig tejfel.

 http://darksidejoint.blogspot.hu






2014. augusztus 19., kedd

Ragyogás / The Shining [1980]

Jack Torrance csak egy kis nyugalomra vágyik, hogy megírhassa könyvét, így elvállal egy öt hónapos
gondnoki állást a Szépkilátás Hotelben, amíg az a téli időszakra teljesen kiürül. Feleségével és fiával költöznek be ebbe a gigantikus szállóba.


Ugyan Jacket figyelmeztetik, hogy az előző gondnok teljesen bekattant és egy fejszével kiírtotta családját, de neki mindennél jobban kell ez a munka. Ahogy telik az idő, lassacskán Jack gyógyszere is mintha kezdene teljesen elgurulni, ráadásul beköszönt egy hatalmas hóvihar, amely szinte elzárja őket a külvilágtól.

Stanley Kubrick filmjét sokan epikusnak tartják, kultstátuszba emelik, noha az alapanyagért felelős Stephen King nem rajong ezért az adaptációért. Lévén, hogy ő szerette volna megírni a forgatókönyvet, Kubrick azonban ezt ellenezte, így nyilván teljesen máshogy képzelte el. Kapóra is jött Kingnek az 1997-es minisorozat, ahol megírhatta a szkriptet, és így az szinte pontról pontra, teljes mértékig követi a regényt. Nos, nem mondom, hogy pont ezért, de nem is lett siker.

Ami külön érdekesség, hogy ebben a filmben használtak először 'steadicam' kameramozgást, amikor is a kamerát mintha semmi sem irányítaná, úgy képes haladni előre. Az egyik ilyen klasszikus jelenet, ahol ez a technika látható, amikor a kisfiú Danny a háromkerekűjével teker a folyosókon. Igen, tudom, manapság ez már teljesen hétköznapi, de mégis, ekkor még csak 1980-at írtunk.



A film pedig... kimondom: para. Eleve a tudat, hogy elvagy zárva a külvilágtól és az egyik családtagod, akinek megőrülését a saját szemed előtt láttad kibontakozni, majd próbál levadászni. Ezen kívül jókora lapáttal pakol rá az atmoszféra: a gigantikus szálló, amely, mint egy labirintus, Kubrick pedig mindehhez zseniálisan választott zenéket. Sikerült félelmet teremtenie a vászonra, amit csak megspékel Jack Nicholson ördögi tekintete.

Ha nem lenne a Száll a kakukk fészkére, minden bizonnyal ez lenne Nicholson legerőteljesebb alakítása. Az alapból ördögi kisugárzással rendelkező színész sokszor egy nézéssel képes eladni nekünk egy karaktert, de itt szerencsére többre megy ki a játék: olyan szinten érzed rajt az elborulást, hogy hiába tudod, hogy ez csak egy film, hiába tudod, hogy 34 éve készült, egyszerűen megfagy az ereidben a vér. Így kell színészkedni kérem szépen. Sajnos a többiekről nem tudok sok jót mondani... Ugyan Shelley Duvall is hozza a szintet, de nem tehetek róla, egyszerűen nem tudtam túlzottan izgulni érte, és erről bizony a kisugárzása tehet. Nem vagyok "szépség-fasiszta", ne értsetek félre. A kis srácot alakító Danny Lloyd-nak pedig ez volt az első szerepe, és ezt már csak egyetlen tv-film követte. Nos, ezért lehet kapni fogok, de a Ragyogás egy tökéletes példa arra, hogyan ne válassz gyerekszínészt. Durva látni, hogy amíg a Stand By Me-ben az összes kisgyerek remekel, addig itt mindössze egyetlen egy kisfiút kellett volna korrektül kiválasztani, és ez sem jött be. Sajnos nálam mindezek visszavettek az élményből. Nicholson javára szóljon viszont, hogy nem csak a többiek tükrében alakít hatalmasat, de nem ám.

Mindent összevetve: nem hiába beszélünk kultfilmről, tényleg remek horror, igaz, nem szerepelne egy Top 5-ben. Valahol meglehet érteni King rimánykodását is, hiába jó film, nem követi olyan pontosan a regényt és nagyon sok minden ki is maradt. De még így is működik.

8/10

 http://darksidejoint.blogspot.hu

Top 10: Coen-filmek

Vígjáték, western, thriller, dráma, krimi... Coenékben az a jó, hogy akármilyen hangulatban vagyok, biztosan találok a repertoárjuk között egy éppen passzoló filmet. Lévén, hogy kedvenc rendezőim listáján egy Top 3-ban biztosan benne lennének, összegyűjtöttem hát tőlük a 10 kedvenc filmemet. Szigorúan szubjektív vélemény alapján.





10. Fargo [1996]

Tudom, tudom. Kultuszfilm, Oscar-díj... De valahogy sosem kaptam el annyira a Fargo fonalát, hogy egy tizedik helynél előrébb tudjam tenni. Szeretem, szó se róla, de én személy szerint egy kicsit mindig túlértékeltnek tartottam. Sokan amúgy a lista első helyezettével vannak így.


9. Nem vénnek való vidék / No Country for Old Men [2007]

Nem volt tudatos lépés, hogy az Oscar-díjas filmek hátra kerüljenek, egyszerűen így alakult. A No Country első megtekintése alkalmával ledöbbentem, hogy mikre nem képesek ezek az emberek. Viszont az újra nézés alkalmával már kicsit csökkent az élmény. De még így is, a kilencedik hely úgy vélem nem egy rossz eredmény.


8. Arizonai ördögfióka / Raising Arizona [1987]

Amikor még Nic Cage minőségi filmekben játszott, mi? Azt hiszem ez egy tipikus Coen-film. Mit tehet az a pár, akiknek nem lehet gyerekük? Nyilván elrabolnak egyet az Arizona ötösikrekből, hiszen "nekik még úgyis marad négy..."


7. Égető bizonyíték / Burn After Reading [2008]

George Clooney, Brad Pitt, John Malkovich, Francis McDormand, Tilda Swinton (aki itt kivételesen valami ritka szexi), J.K. Simmons, Richard Jenkins... És ezek csak a nevek voltak. Még nem is beszéltem a film humoráról... De nem is fogok, mert ha láttad, tudod miről beszélek. Ha nem láttad, akkor tudod, mit kell tenned.


6. Ó testvér merre visz az utad? / O Brother, Where Art Thou? [2000]

Ilyen az, amikor Coenék pont Homérosz - Odüsszeiáját szemelik ki alapanyagnak. Ezúttal azonban három fegyenc, akik megszöktek sittről. Ja, és a harmincas évek Amerikájában járunk. Ha nem vágod töviről hegyire az Odüsszeiát, akkor sem kell kétségbeesni, a film még így is piszkosul szórakoztató.


5. Hollywoodi lidércnyomás / Barton Fink [1991]

Uram atyám, nemrég néztem újra, de már megint berántott. Majd akarok róla bővebben is írni, addig legyen elég annyi: ilyen nyomasztó még egy szálloda sem volt, John Turturro talán sosem alakított ekkorát, miközben a filmben alig történik valami, de nem bírod levenni róla a szemed.


4. Az ember, aki ott se volt / The Man Who Wasn't There [2001]

Zsarold meg, aki dugja a feleséged, majd amikor rájön erre, véletlenül nyírd ki és sodródj az árral - ahogyan azt Billy Bob Thornton, a megkeseredett borbély is teszi ebben a zseniális filmben, miközben nincs olyan pillanat, hogy nem lóg cigaretta a szájából.


3. A halál keresztútján / Miller's Crossing [1990]

Gengszterfilm, méghozzá minőségi. Odafigyelést és többszöri újra nézést igényel, de azt nem lehet elvenni tőle, hogy minden egyes mondat, minden egyes gesztus és minden egyes képkocka, amit ebben a filmben látsz, sokszor és precízen átgondolt.


2. A nagy ugrás / The Hudsucker Proxy [1994]

Ekkora nagyvállalati kritikát, amit A nagy ugrás szállít, ritkán látni. Mindez olyan humorral, ami szintén nem mindennapi. Tim Robbins felejthetetlent alakít, Paul Newman itt is zseniális. Láthatjuk, hogy milyen könnyű a csúcsra törni, de azt is, hogy zuhanni még könnyebb. Szó szerint.


1. A nagy Lebowski / The Big Lebowski [1998]

Aki ismer, az tudja, aki nem, az most megtudja: nálam a Lebowski mindenek felett van. Piszok jól megírt karakterek, szövevényes történet, ütős dumák, Dude pedig egy valódi legendává nőtte ki magát. A vicc az egészben, hogy elsőre nem nagyon fogott meg, de immár évente megnézem és mindig piszok jól tudok rajt szórakozni.



 http://darksidejoint.blogspot.hu





Robin Williams sárga csillaggal a körúton

A Hazudós Jakab című filmet 1997-ben forgatták Magyarországon. A történet szerint a Robin Williams által játszott főhős egy lengyelországi gettóban él, és véletlenül híreket hall a német őrparancsnokság rádióján arról, hogy az orosz csapatok közelednek.


A gettó lakóiban reményt kelt, hogy valakinek közülük rádiója van, és attól kezdve Jakabnak hazudnia kell a híreket a szövetségesek hadműveleteiről.
A film vezető producere Williams akkori felesége, Marsha Garces Williams volt, a magyar gyártásvezető Baló Sándor, többek között a Koltai Lajos rendezte Sorstalanság, a Mansfeld (rendező: Szilágyi Andor), a Kínai védelem (Tompa Gábor), Pillangók (Forgács Gábor) producere.
 Abban az időben több nemzetközi filmet is forgattak Magyarországon. A Mafilm akkori résztulajdonosa volt az azóta tönkre ment TMA amerikai–magyar produkciós cég, amelynek tulajdonosa, Helle László több jelentős produkciót is hozott hozzánk. Akkoriban forgatták itt például a For my baby című holland filmet vagy a Dosztojevszkij regényből készült angol Játékost Makk Károly rendezésében.
A Hazudós Jakab forgatása hat hétig tartott, Robin Williamsnek még semmiféle alkoholproblémái nem voltak, kedves, közvetlen emberként dolgozott a stábbal. Forgatás közben is állandóan megcsillantotta humorát.
Baló Sándor emlékei szerint, amikor a New York Kávéházban készültek a film jelenetei, felvételszünetben Williams úgy lépett ki a Nagykörútra, hogy ruháján rajta hagyta a sárga csillagot. Nyugodtan elsétált a Blaha Lujza térig és vissza, de a producer szerint semmiféle feltűnést nem keltett vele.

www.nol.hu

2014. január 22., szerda

Super-LEGO-Fluor

Fluor Tomi egy napra igazi szuperhőssé vált! A nagysikerű fiatal rappert kérték fel az év egyik legjobb animációs filmjének ígérkező vígjáték, A LEGO kaland (6E) (The LEGO Movie, hazai bemutató: február 6.) egyik szerepére. Pontosabban a filmben felvonuló hősök közül ő fogja szinkronizálni Supermant, akinek eredetileg Channing Tatum kölcsönözte a hangját. 



 A „Mizu” című dallal berobbant tehetségnek azonban nem volt egyszerű dolga, hiszen több körös válogatáson vett részt, míg végül a filmet forgalmazó Warner Bros. őt választotta ki az egyik leghíresebb szuperhős magyar hangjának. 
- Én abszolút Superman párti voltam mindig – mondja Fluor Tomi és hozzáteszi: - Gyerekkoromban sokszor néztem a Christopher Reeve-féle filmeket, nagyon tetszett a humora, meg az egész megvalósítása. A LEGO kalandban a világ sorsa egy hétköznapi LEGO figura, Emmettől és szuper barátaitól függ, ugyanis a gonosz Lord Biznisz robothadseregével a bolygó feletti uralomra tör. 

Intercom hírek